El nem hiszitek, hogy mennyire vártam, hogy folytatódjanak a hétköznapjaim. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne élveztem volna az ünnepek minden napját, a család szeretetét, a színes programokat, az új találkozásokat, a tartalmas együttléteket, a pihenést… De hiányzott a „rutin”.
Sokaknak az új év új életet jelent. Nekem a régi folytatását.
Sokak száznyolcvan fokos fordulatot jelentő fogadalmat tesznek. Én csak annyit: „lelkesedésem változatlan marad”. (Ja. És megtanulok húzódzkodni. Szabályosan.)
Sokak csak álmodnak. Én tervezek, cselekszem.
Mert nézhetsz az új év napjaira tiszta lapként (de jobb ha tudod, mindegyik az), de az álmok beteljesülését idén sem fogják ingyen adni. Könnyű a vágyakat sorolni: szeretnék lefogyni, egészségesen táplálkozni, szeretnék utazni és elegendőt pihenni, szeretnék jobb munkahelyet és egy kicsit több megbecsülést…. De ha két napnál tovább nem izgat a konditerem, ha már az első odaégett ebéd után a kukába dobod a fakanaladat is, ha nem tervezed meg, hogy időben oltasz esténként lámpát, ha nem mered feladni a biztosat, ha nem szánsz időt önmagadra és a kapcsolataidra, ha ezt olvasva is a kifogások repkednek a fejedben… akkor az álmaid csak álmok maradnak.
Az élet sokszor próbára tesz, de sosem mérnek Rád többet, mint amennyit elbírsz. Ne félj kockáztatni, de közelíts alázattal a vágyaid felé. Küzdj a végsőkig, de tudj lemondani, ha kell. Ne akarj egy fenékkel két lovat megülni, hanem tudj bízni és elengedni a már nem szükséges dolgokat. Ne másoktól tedd függővé saját céljaidat, hiszen sorsodért csakis egyetlen ember felel: Te magad.
Álmodj. Nagyot. Vagy kicsit. Bármekkorát. Mert álmodni lehet! De ne feled: csak akkorát álmodj, amekkorát hajlandó is vagy áldozni érte!
Te mit szeretnél megvalósítani idén? Írd le a komment mezőben kicsit lejjebb!