Szupernő nőknek szóló életmód magazin, fogyás, alakformálás, edzés, sport, diéta, táplálkozási tanácsok, receptek
A szerző további írásai
A mai napon többször is észrevettem magamon egy olyan szokást, ami fölöslegesen termel stresszt.
A sztori röviden:
Éppen a városban intéztem az ügyeket anyának, és amikor telefonáltunk, mondjuk úgy, nem volt túl kedves a telefonban. Előfordul az ilyen, mindenkivel megesik, hogy épp rosszkor hívják fel, vagy épp nincs jó kedve.
Lényeg a lényeg, észrevettem, hogy miután letette a telefont, elég ideges voltam, és érvekkel próbáltam alátámasztani a saját igazamat. Ezt csak így gondolatban csináltam.
Ezt a sémát sokszor csináltam már egymás után, és ilyenkor az a következő szint, hogy egyre idegesebb vagyok, egyre inkább beleélem magam, hogy mekkora tiszteletlenség történt velem szemben, pedig én neki segítek ahelyett, hogy azokat a dolgokat végezném, amit egyébként csinálnék.
Tehát a másik felet démonizáljuk, magunkat pedig idealizáljuk vagy áldozattá formáljuk.
És így tudatossági szintünktől függően percekig/órákig/napokig, sőt, olyat is hallottam már, hogy valaki évekig (!!) forrongott azért, mert tiszteletlenül bántak vele.
Nyilván mindenki tudja, hogy az olyan dolgokat érdemes elengedni, amik felidegesítenek. Egyrészt azért, mert nem a másik ember idegesít fel minket, hanem mi idegesedünk fel a másik ember viselkedésén, mert úgy véljük, hogy máshogy kellett volna viselkednie.
A másik, hogy nem „állunk bosszút” azzal, hogy mi idegesek vagyunk, csak a saját kedvünket és egészségünket károsítjuk.
Tehát, ha legközelebb azon kapod magad, hogy logikai érveket keresel, hogy akár kivond magad a felelősség alól, akár a saját igazadat bizonygasd, hagyd gyorsan abba, és gondolj arra, hogy ezzel kiszúrsz magaddal.
Olyat meg amúgy sem tennél, ugye? 🙂
Baráti üdvözlettel:
Bíró Bence Péter
Sikerguru
