Küzdelem az utolsó plusz kilókkal

Küzdelem az utolsó plusz kilókkal

Azt hiszem, nem kell megmagyaráznom azt a kifejezést a diétázóknak, hogy stagnálás. Rengeteg nő átélt már életében egy-két olyan kellemetlen időszakot, mikor a mérleg nyelve – hiába tett meg minden tőle telhetőt- nem mozdult meg. Az utolsó pár (általában 5) kiló leadásáról szóló anekdotákkal pedig tömve vannak a magazinok és az internetes oldalak. 10 hónap alatt én is átestem ilyen időszakokon, ilyenkor érdemes önvizsgálatot is tartani, vajon mit csinálhatunk rosszul?

Mik lehetnek a probléma okozói?

  • hétköznap tudatosak vagyunk, hétvégén lazulunk

Hiábavaló a heti ötszöri edzés, és kemény diéta, ha hétvégén minden megspórolt illetve elégetett kalóriát bepótlunk nagy hétvégi evésekkel, 3 fogásos ebédekkel, vagy a tévé előtt nassolással eltöltött néhány órával, főleg ha hétvégén az edzőteremnek még a közelébe sem megyünk. A plusz kalóriák elfogyasztása és a kimaradt edzés együtt nemhogy a fogyásunkat nem fogják segíteni, de hízáshoz is vezethetnek.

  • „ha rendszeresen mozgunk, annyit és azt ehetünk, amit akarunk” téveszme

A súlyvesztéshez nem csak testünk napi szintű edzése szükséges, hanem tudatos, egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás is. A kettő kéz a kézben jár, (a bűvös 70-30% amiről annyi szó esett már) hiába töltünk el hosszú órákat az edzőteremben, ha utána mindent lelkiismeret-furdalás nélkül befalunk, amit a hűtőnkben találunk. A felesleges kilók csak akkor fognak leolvadni rólunk, ha odafigyelünk arra, hogy táplálkozásunk egészséges és mértéktartó legyen.

  • a szervezetünk hozzászokott az eddigi terheléshez

Könnyen előfordulhat, hogy egy idő után a testünk megszokja azt az edzés típust és/vagy mennyiséget, amit rendszeresen alkalmazunk, és az edzés mellett bevitt kalóriák száma nem kevesebb, mint az edzésen elégetetteké. Ilyenkor beáll a súlyunk és jön a stagnálás. Ha azon vesszük észre magunkat, hogy a csoportos órák már egyáltalán nem jelentenek kihívást, és úgy jövünk ki az óra végén, mint ahogy beléptünk a terembe, egy csepp izzadság és arcpír nélkül. (Amit ha előrébb akarunk lépni , nem nyugtázhatunk úgy, hogy „mennyit fejlődtem, röhögve végigcsinálom az elején kín-szenvedésnek megélt órákat is”) vagy kisebb fajta erőfeszítések nélkül is képesek vagyunk a megszokott, kényelmes súlyokkal dolgozni, érdemes átgondolnunk az edzéstervünket és bevállalni egy kis nehezítést. „Akkor jó, ha fáj”. Másképp az  egész dolog nem ér semmit!

  • túl sok zsírszegény, light, cukormentes, szénhidrátcsökkentett terméket fogyasztunk

Az ilyen kecsegtető elnevezésű élelmiszerekből hajlamosak vagyunk többet, vagy akár mértéktelenül fogyasztani, mondván, ettől úgysem hízunk. Csak óvatosan, ezekkel a termékekkel, alaposan tanulmányozzuk át a címkéket, mielőtt megpakolnánk velük a bevásárló kocsinkat és otthon nekiesnénk a habzsolásuknak.  Attól, hogy szénhidrát csökkentett, nem jelenti azt, hogy egész nap ezeket kell eszegetnünk. Minden erőfeszítésünk hiábavalóvá válik, ha tripla adagokat majszolunk ezekből a péksüteményből, és a várt eredmény nem érkezik, sőt. A mértékletességen legyen a hangsúly.

  • túlzott a só fogyasztásunk

A só megköti a vizet a szervezetben, és nem engedi távozni a felgyülemlett méreganyagokat, ekkor a mérleg is többet mutat, mint amit szeretnénk látni. Hasonló a helyzet az édes gyümölcsökkel, (egyes diétákban még tiltólistás gyüm
ölcsök is szerepelnek) itt is vigyázni kell a mennyiségekkel. Ugyan a gyümölcscukor egészségesebb, mint a mesterségesen előállított édesítőszeretek, nem árt odafigyelni a mennyiségekre, és nem túlzásba esni.

banner_660x85

„Már csak pár kiló és elégedett leszek”

Az utolsó néhány kilótól való megszabadulás a legnehezebb, gyakran több fejfájást okoz, mint megküzdeni az előtte lévő 10-15-20 kilóval. De miként tudjuk eldönteni nekünk melyik az, az ominózus „utolsó pár”? Vajon tényleg rendelkezünk még ezekkel a plusz kilókkal vagy már csak a képzeletünkben vannak jelen? Sokan esnek abba a hibába, hogy a célvonal előtt agyonszigorított diétákat és kőkemény edzéseket alkalmaznak, mégsem történik változás.  Ha a magasságunkhoz mérten már az egészséges, normális, testsúlyúak tartományába tartozunk, lehet, hogy a szervezetünk már nem támogatja tovább a fogyásunkat. (érdemes a BMI mellett egy testzsír százalék / testösszetétel mérést is elvégeztetnünk, hogy megtudjuk valóban szükségünk van-e még a fogyásra). Tudom, hogy az ember mennyire tud ragaszkodni egy elhatározáshoz, egy számhoz, amit kitűzött maga elé, de próbáljunk meg ettől elvonatkoztatni, nem csak a számokban gondolkozni. Ha tetszik, amit a tükörben látunk, tegyük félre a mérleget és legyünk elégedettek magunkkal és az elért eredményünkkel!

Ha bármilyen kérdésed van, bátran keress!

Biczó Fruzsina - szuperno, gasztroblogger

Baráti üdvözlettel

Biczó Fruzsina
Szupernő
Gasztroblogger

Check Also

Szupernőként boldog leszek?

Szeretettel üdvözöllek! Demeter Miklós vagyok és hobbim a boldogság kutatás. Abban szeretnék segíteni neked, hogy …