Hallottad már a kifejezést Te is, ugye? Tuti. Agyoncsépeli minden edző mostanában. Csinálj még két fekvőtámaszt, amikor már úgy érzed, nem bírod tovább, és majd ott, a komfort zónádon túl, na ott kezdődik a csoda – ezt köszönöd, már nélkülem is tudod, tolják az arcodba nagy magasztosan elég blogon. Pedig a komfort zóna átlépéséhez nem is kell sportolni. Elég NŐnek, ANYÁnak lenni.
Pörgesd vissza az időt vagy képzeld el: éltél szépen kis nyugis világodban, ahova egyszer csak megérkezik az ősrobbanás. Jó, oké, van azért rá időd felkészülni, amíg 9 hónapig gyönyörűen kerekedik a pocakod, de amikor megszületik: na akkor tényleg felkötöd a gatyát. Becsapódik a meteor egy hangos ordítással.
Minden magazin azt mondja, hogy határtalanul boldog leszel, amikor kebledre öleled a csöppséget, és a szülés minden kínját elfeleded cserébe. Elárulom: nem igazán. A melledre tesznek egy csupasz kis idegent, akinek örülnöd kéne, de nem érzel semmit még. Üres vagy, fáj mindenhol, és csak azt akarod, hogy békén hagyjanak. A szülés alatt igencsak átlépted a komfort zónát.
Aztán a kórházban folytatódik a határok tágítása. Például amikor szülés utáni harmadik napon arra panaszkodsz vizitkor, hogy még nincs tejed, erre a nővér benyúl a melltartódba, kiprésel a melledből egy csöpp valamit, és azt mondja: na, itt van! Ez eléggé a komfort zónád határa.
Majd amikor az első napok abból állnak, hogy tejet fejsz és könnyes szemmel kezdesz gondolkodni, ha még tudsz, hogy akkor most mi is van: boldog vagyok-e vagy nem-e… Merthogy a könyvek marhára nem erről szóltak….
Vagy amikor beteg a gyerek. Azt mondod, inkább Te lennél az. Sőt, inkább meg is halnál egyenesen, csak ő ne szenvedjen. Amikor a kórházi ágya mellett virrasztasz, ő meg csillapíthatatlanul hány hajnali négykor, akkor tudod meg igazán, mi az: kilépni a komfort zónából. Mert te akkor úgy 5 km-rel fölötte gyalogolsz éppen. Fogod a hánytálat és imádkozol. Komfort zóna.
Vagy amikor nem jár, nem beszél időben. Hogy mi baj lehet. Hogy akkor most hogyan tovább. Hogy biztos-e, hogy ez veled történik, vagy tán egy idegennel pörög a film. Nem: rájössz, hogy te vagy, hogy ezt is meg kell oldanod, menned kell tovább, ki kell hoznod a helyzetből a legjobbat. Tudod: komfort zóna.
Egy anyának ez a komfort zóna. Ezek után, mondjátok meg nekem, mi az a rohadt plusz két fekvőtámasz?
Ha bármilyen kérdésed van, keress bátran!
Baráti üdvözlettel:
Dobos Helga és Nyers Gyula
Neked főztük ki