gyerek

Családi sztorik a fitnesz anyutól

A fiaim most töltötték a 7.életévüket!
Viszonylag későn döntöttünk a gyermekvállalásról anno! A tánc és a tánctanítás, sikerek, jövés-menés töltötte ki az életem! Sokáig egy határozott és kapásból rávágott NEM volt bennem, ha csak arra gondoltam: Anyaság!!

Mikor betöltöttem a 35-öt, a gyerekvállalás gondolata  egyre többször  merült fel bennem, de sportos/táncos múltam miatt a fizikai változás, ami a gyerekvállalással járt, aggasztott nagyon!
Elég hiú voltam, megdolgoztam nap mint nap azért, hogy a lehetőségeimből a legtöbbet hozzam ki és megőrjített a gondolat, hogy kövér leszek. A pocak az hagyján, de az esetleges kövérség, hogy megnő a fenekem, hogy vizesedek és felpüffed az arcom, hogy kinyúlik a bőr a hasamon. És akkor a szülésről még nem is beszéltem. Nem tudtam eldönteni, hogy mi lehet rosszabb: kipréselni egy nagy bébit azon a helyen, ahol addig csak kisebb dolgok jártak és örömforrás volt, vagy hagyni, hogy felvágják a hasamat.

Dilemma dilemma, de érzetem, hogy ketyeg a biológiai órám!

gyerek
2007-ben egy tavasz elejei héten kimaradt, tudtam, hogy ez más… Vettem tesztet és két táncóra közt csináltam meg! Halvány pozitív, de tudtam, gyermeket várok! A biztonság kedvéért még vettem  három különböző tesztet: csepegtetőset két félét, meg mártogatósat. Mind azt mutatta, hogy ez az. Pozitív és így már be mertem jelenteni hazaérve a gyermekeim édesapjának a hírt!

Aztán felgyorsultak az események: orvos, titkolózás a család előtt , édes izgalmak  és igen, az első vizsgálat alkalmával a doki is megerősítette: gyermeket várok!
Ugyan megjegyezte, lát még egy petezsákot, de nincs jelentősége, lehet ikerterhességnek indultam, ám végül nem lesz az, mondta ő.. Mindegy is volt, örömmel repültem haza és már bátran közöltük a családdal: állapotos vagyooook!!
Elkezdtem játszani a gondolattal, kisfiú vagy kislány lesz? Simán tudom, egy bébi mellett folytatni a táncot, építeni a karrierem, viszem mindenhova … stb stb…

Újabb hetek teltek el, mikor megint mentem kedvenc nőgyógyászomhoz egy alapvető vizsgálat miatt, a szívhangot nézte. Vizsgálat közben felkiáltott: “Szilvii még egy baba van…”
Miiiiiiiicsodaaaa!!?? Döbbenten vettem tudomásul a hírt, hogy ketten vannak odabent!
Forgott velem a világ! Ikreim lesznek – egyszerre két gyermek?? Mi lesz most? Meg voltam ijedve…

Azonnal hívtam az apjukat, szóhoz sem jutott, mikor közöltem vele a hírt, le voltunk sokkolva. De aztán szép lassan megbarátkoztunk a gondolattal, hogy egy szempillantás alatt “nagycsaládosok ” lettünk!! Onnantól kezdve minden második lélegzetemben az volt benne, hogy most már felelős vagyok, ez teljesen más tudati állapot, és ez már soha nem fog megszűnni. Tehát amikor az embernek gyereke van, akkor ez – amíg csak az ember él –, egyszerűen benne van a sejtjeiben, hogy felelős valakiért.

gyerek

Egyébként bevallom, borzasztó “kényelmetlen volt a testem” ikrekkel terhesnek lenni, semmihez sem hasonlítható. Mindig mondták nekem, hogy “jaj, hisz annyira megéri, egyszerre le tudod… “, én meg gondoltam, “persze, könnyű mondani, ha nem te érzed azt, hogy akkora hasad van, hogy wc-re se tudsz ülni normálisan!” Nagyon nehéz időszak volt, mert a testem annyira megváltozott, hogy az ikreket táplálja! Minél tovább bent kell őket tartani és ez egy áldozat, amit meg kell hozni értük! A végén már egy óriási gömbnek éreztem magam!!

A terhességem alatt csakis egy mozgás forma jöhetett szóba: a tánc!! Mivel alapból a tánc az életem része volt mindig, nem volt nehéz továbbra is a már megszokott mozgásvilágot folytatni!
Megjegyzem, engem az összes többi kismama torna, tréning, joga, stb. nem vonzott, legtöbbtől belassultam a végletekig! Én Ritmusban maradtam a kisbabáimmal!

Ha a terhességed előtt szerettél táncolni, akkor erről a babavárás ideje alatt sem kell lemondanod. Léteznek kifejezetten kismamáknak tartott várandós táncórák, most már (pl. a GrandUP-nak is van mommys vonala), ahol  segítheted, hogy a születendő gyermeked már a pocakodban ritmusérzékre tegyen szert. Az ütemes mozgás megnyugtatja, elringatja a magzatot!

7 évvel ezelőtt, december 5.-én hoztam világra két csodás kisfiamat császárral!!
A szülés előtti  pár hétben már teljesen ki voltam merülve, idegileg padlón, testileg padlón, nagyon sokat híztam ( le se merem írni, mennyit ), nem tudtam rendesen wc-zni, aludni, szexuális életet élni, és egyáltalán a cipőmet felvenni. Szörnyű nehéz volt már  az utolsó fázisban. A szülés előtt pánikoltam. Rengeteget stresszeltem magam. Amúgy is félek egy kicsit a végleges változásoktól. Akármennyire vágytam a gyerekre, kicsit azért megrettentem. Dermedt görcsösség jött rám, hogyan lesz ezután, kikre támaszkodhatok. Végiggondoltam az életemet, a mindennapjaimat reggeltől estig, és nagyon-nagyon meg voltam rémülve!

gyerek
Egy cél lebegett a szemem előtt: látni akarom a srácaim és megjött a két kis tünemény: Lackó és Dani.
A gyermekágyas időszak nagyon megviselt, éreztem mindenfélét a szülés után. Olykor szomorúságot és olykor iszonytató dühöt éreztem és nem tudtam, hogy mi ez!?! Ha a gyermekágyi időszak alatt nagyon erős, hangulati érzelmi változások vannak, az még nem betegség, hanem annak a jele, hogy nagyon intenzív átalakulásban van a nő saját magával.

Ráadásul az ikerszülés az átlagosnál nagyobb vérveszteséggel járt, ezért hosszabb ideig fáradékony maradtam és vérnyomásom is alacsony volt!

Ikres szülőnek lenni többnyire nem könnyű, az első napoktól kezdve sok hatékony megoldásokon való gondolkozást és alkalmazkodóképességet követelt meg tőlünk! Olvastam sok mindent előtte, hogy pl. ikrek érkezésére  fokozottan érvényes az a tétel, hogy már szülés előtt át kell gondolni, hogy mi hogy lesz!! De őszinte leszek, fogalmam se volt mi vár rám, improvizáltam! Tényleg sokat olvastam ezzel kapcsolatosan, de valahogy ott, amikor bele kerültem, élesben már minden másképp volt! Elég  válságosan teltek az első hónapok, de sokan voltak körülöttem, akik igyekeztek segíteni. Apukájuk, nagymamik,a család jó néhány tagja és barátok is!

A legtöbb iker már kezdettől eltérő vérmérsékletű és igényeik is csak részben fedik egymást, igyekeztem én valahogy összehangolni a srácaim, de hiába, elkerülhetetlen a kialvatlanság és az örökös fáradtság.

Lackó olyan éktelenül tudott üvölteni, hogy azt leírni nem lehet. Őt muszáj volt fölvenni. Közben Dani, aki nem rendelkezett ilyen orgánummal, kénytelen volt magától megnyugodni, ha nem volt segítségem. Ezen a téren tehát vele könnyebb volt.  Nem így az etetésnél. Lackó úgy evett, mint egy angyal, Dani meg  egyszerűen nem fogadta el a mellemet.
És minden másképp volt, a fogzás különböző időben , a hasfájós időszak , a mászás, felállás, beszéd és így tovább, szinte a mai napig -:D

Az első időszakban sokszor nyomasztott, hogy nem tudok egyformán foglalkozni mindkét gyerekkel, sőt, néha úgy éreztem, bár ezt ritkán vallják be maguknak az anyák, hogy az egyik iker közelebb áll a szívünkhöz, mint a másik. Nehéz ezt a lelkifurdalást legyőzni, pedig be kell látnunk: minden gyerek különböző!!

banner_660x85

Idővel erre ráéreztünk az apjukkal és ennek megfelelően kezeltük a fiúkat és ezt a környezetünk számára is nyilvánvalóvá tettük. Megkértük a rokonokat, ismerősöket, ne vegyék őket mindig egy kalap alá! Mára folyamatosan  segítjük  őket abban, hogy kibontakoztathassák személyiségüket és megfelelő önbizalomra tehessenek szert. Így később egyenként is könnyen boldogulnak az életben. Legalábbis remélem!

Mint újdonsült anyuka, köztudottan nem tudtam ellenállni gyermekeimnek, gyakran ki is rekesztettem az életemből a körülöttem lévőket. Ennek az érzésnek a két leggyakoribb megnyilvánulása a nemi élet elhanyagolása, valamint az, hogy a világot kizárólag szülői szemmel szemléltem. Egyik sem jó, nagyon nem, sok nő ilyenkor hanyagolja el a párját, a környezetét… Én is beleestem ebbe a hibába, de inkább struccpolitikát folytattam és nehezen, nagyon nehezen tudtam változtatni.  Ha jól belegondolok, csak időszakokra változtattam. A végeredmény pedig pár évvel később az lett( mint ahogy azt már az előző írásaimban olvashattátok) szétmentünk a gyerekeim apjával! Mi “bátrak ” voltunk, nem maradtunk együtt a gyerekek miatt!

De nagyon sok házasság és kapcsolat  igen! Azt gondolom a külön élés ellenére is kiegyensúlyozott egészséges, jó fej srácaink vannak, persze ez a mostani állapot, bármi megtörténhet, de igyekszünk mindent megtenni azért, hogy ez így maradjon!
Tudok olyan családokról , nőkről akik benne vannak a  rossz kapcsolatban a gyermekük miatt.. És bár a gyermeke kiegyensúlyozatlan, agresszív, sokszor szomorú, ennek ellenére nem lép az anyjuk… a biztonság nagy úr!

7 évesek a srácok!!
Sokat változott az életem, az élet felfogásom az elmúlt 7 év alatt!!
Imádom őket, de megtanultam, hogy nem az a lényeg, mennyi időt töltök velük, hanem a közösen eltöltött idő legyen nagyon tartalmas! Nálam is, és édesapjuknál is közel ugyanannyi időt töltenek. Mikor nála vannak, igyekszem a munkámra, magánéletemre és magamra koncentrálni!

Nem, nincs lelkiismeret furdalásom (ha bárkiben is felmerül ez a kérdés). De nem áldozom be az életem nekik, hiszen ők se tennék…
Sok támadást kaptam, “túl laza anyuka vagyok, állandóan viszem őket magammal mindenhova, a felfogásom nem olyan, mint egy normális anyáé, sokat dolgozom..stb., régen zavartak ezek a megjegyzések, DE mostanra már elhiszem magamról, hogy én igenis jó anya vagyok Nekik, hiszen engem választottak ki Anyukájuknak. És mindent úgy csinálok továbbra is, ahogy szerintem jó.

És végezetül, sokszor gondolkodtam a terhesség alatt, milyen anya leszek. Fogalmam sem volt róla, mi a jó válasz!!
Ha megkérdezik, hogy szerintem milyen anya vagyok: kicsit aggódós, néha túl laza, van olyan, amikor ideges, sőt már kiabáltam is velük, sokszor van olyan, amikor gőzöm nincs, mi a helyes döntés. De mindennél jobban szeretem őket és ez a fontosabb, mint az, hogy példás tökéletes anyuka legyek!!

Ha bármilyen kérdésed van, itt alul a komment részben is nyugodtan felteheted

Gyöngyösi Szilvia - Grandup

Baráti üdvözlettel
Gyöngyösi Szilvia
GrandUp kitalálója, Master Trainer
Fitnesz edző

Check Also

Szupernőként boldog leszek?

Szeretettel üdvözöllek! Demeter Miklós vagyok és hobbim a boldogság kutatás. Abban szeretnék segíteni neked, hogy …