Az én indulásom. S hogy honnan tudod, hogy Neked is kéne?

Hogy honnan indultam? Messziről… egy kis településről, ahol lazán közölhettem a testnevelés tanárommal: „nem, én nem mászom fel a kötélre, és nem, én nem próbálom meg átugrani a szekrényt, mert félek, hogy eldöntöm, és nem, nem állok fejen, mert az nem erre van, ellentétben a lábammal…” De mindezek ellenére megkaptam a kegyelem ötöst, mert azért a csapatjátékokban odatettem magam, és mert nehogy már a kitűnő bizonyítványban egy hármas tesi rontsa a sort…

A középiskolában a helyzet fokozódott: „ha fizet a tanárnő, akkor sem megyek fel a felemáskorlátra” – mondat is az én számat hagyta el legelőször. És maradtam is a talajon, mert a tigris bukfenc és a mérlegállás legalább ment. De itt nem a sorminta tartása végett kaptam ötöst, hanem mert szerettem és tudtam futni, és imádtam kondi órákra járni…

Megtaláltam a sportjaimat… azokat, amiket szívvel lélekkel tudtam és tudok ma is csinálni, melyeket aztán nem csak művelni, de tanítani is akartam, melyek ma az életem egyik legmeghatározóbb pontjait képzik…

Sosem voltam totál anti – mert úsztam, mint minden gyerek, röplabdáztam, mint minden lány, majd saját érdeklődésből futottam és csoportos edzésekre jártam –, de talán senki nem mert volna nagy tétben fogadni arra, hogy egyszer edzéseket fogok tartani sok száz embernek, és sok száz ember olvassa majd a blogomat (Bárhogy is legyen: mozogj!) napról-napra egészségről, mozgásról, helyes táplálkozásról…

Sosem feledem, hogy honnan jöttem, de a lényeg, hogy most itt vagyok, és jól vagyok!

Nem baj, ha utoljára középiskolában próbáltál meg futni, ahogy az sem, ha nem tudsz kötelet mászni vagy fejállásban vigyorogni, vagy hogy sosem voltál még csoportos órán, mert félsz, hogy az első gyakorlaton elvérzel…

banner_660x85

A lényeg, hogy mindezek ellenére/mellet ma is tehetsz egy lépést a határaid lerombolása felé, legyen az egy első edzés, vagy egy intenzívebb edzés a tegnapinál, vagy bármilyen újabb kihívás…

És ne azért tedd, mert ez a társadalmi nyomás. Mert most őszintén: mit nyom?  (Persze lehet kérdés az is, hogy kit? Mert pl. én szeretek szembe menni…:) De maradjunk itt: mit?)

Legyél csinibaba/szuperszexi pasi, eddz minden nap, teljesíts mindenhol 100%-osan, de inkább 150%-osan, fogyassz, minél többet, azt hogy mit… most már a clean és a bio is divat! Szóval akár azt!

És persze a média a megoldást is nyomja: az egyik csodánál még nagyobb csodát ígérő fogyókúrákat (amik egy hónap alatt húsz kilót eltűntetnek ugyan, de az eredmény maximum egy hétig tart, mely esetében felmerül a kérdés: eredmény-e ez egyáltalán), a minimál energia-befektetést igénylő gyors-edzéseket, a csoda összetevőkből álló egyedi elvekre épülő rendelhető fitness-kajákat, és mindezt a realitástól messze elrugaszkodó szuperül teljesítő „celeb-példaképekkel” reklámozza, támasztja alá.

És a járulékos üzenet: ha mindezt megveszed, megeszed, megcsinálod, akkor sikeres, eredményes leszel, és persze boldog is!

De van egy rossz hírem: nem valószínű. Mert a társadalmi nyomás alatt, a másoknak való megfeleléstől hamarabb szakadsz össze, és töpörödsz picire (önbizalom-hiányosan), minthogy eredményes és boldog legyél!

Fejlődni akkor fogsz (boldogan, elégedetten stb.), ha a változást Te magad sürgeted, ha a Te döntésed! Ha ki mered mondani (vagy le mered írni): én változni akarok. És nem árt, ha ehhez célt is hozzáfűzöl! (Persze ez sem tutiszázas, meg én sem vagyok nagymegmondó, százéves élettapasztalattal rendelkező, de mondjuk belátható, hogy ennek így nagyobb esélye lehet, mint annak a fent elemzett társadalmi nyomásnak!)

Keltél már úgy fel, hogy inkább egész nap pizsamában maradtál volna? Napi nyolc órákat irodában/egyetem üldögélsz, dolgozol, tanulsz, és agyhalott vagy estére? Volt már, hogy ólomlábakon érkeztél haza este, pedig igaziból egész nap semmi megerőltető nem volt? Mondtad már magadnak, hogy „na majd holnaptól… holnaptól elkezdem?” Gondolkodtál már azon, hogy talán nem kellene olyan hevesen integetned a régen látott ismerősnek, mert a tricepszed helyén csak izom nincsen? Csipkedted már fintorogva a tükör előtt állva a hasadon a kis úszógumikat, és a narancsbőrt a fenekeden vagy a combodon? Nyugtattad már azzal magad: „nekem nem szabad, hisz’ fáj a térdem”, „nem tudok, mert tanulok/dolgozom/család…”, „könnyű neki, ez a munkája/nincs családja/van segítsége…”?

Hm? De most légy őszinte! (Ne csapd be magadat!)

Ha igen, akkor most van itt az idő, hogy változtass az életmódodon. Nem holnap. Nem a strandszezon előtt, karácsony után, év elején és még ki tudja, mihez szokták kötni az emberek a nagy fogadalmakat! Most! Hallod? (Vicces lehet, aki tényleg ismeri a hangom, és hallja, hogy mondom. Hangosan. Aki nem ismeri, képzelje el!;))

Találd meg a sportod és lépj!

Örülj, hogy léphetsz! Légy büszke magadra, hogy léptél! És mosolyogj:)

De sose feledd, hogy honnan indultál…

Ha bármilyen kérdésed van, itt alul a komment részben is nyugodtan felteheted

Kálmán Teréz

Baráti üdvözlettel:
Kálmán Teréz
fitnesz oktató

Check Also

Szupernőként boldog leszek?

Szeretettel üdvözöllek! Demeter Miklós vagyok és hobbim a boldogság kutatás. Abban szeretnék segíteni neked, hogy …