Az életem ezen a 10 percen múlt

10 percbe mi is fér bele? Elég sok minden: egy kis szobabiciklizés, gyaloglás, futás, de egy gyors somlói elkészítése is… (nyami)
10 perc – több mint 2 és fél éve nekem a MINDEN volt!!
De menjünk vissza az időben….
2012 év elején már volt mögöttem pár edző, akik kedvelték ezt a műfajt!
Ekkoriban támadt az ötletem, hogy el kellene juttatni a GrandUPot a fitnesz rendezvényekre!

Egy lelkes miskolci edző kolléga felvette a kapcsolatot a tavaszi Coca Cola testébresztő szervezőjével (annyira “béna” voltam akkor még, hogy arról se volt fogalmam, milyen rendezvényről van szó)
Szóval felkereste és beajánlotta a grdt-10 percet kaptunk a szünetben!!
10 perc!!! Óriási öröm es lehetőség!
Azon a tavaszon kis csapatommal, amikor lehetőség nyílt rá, gyakoroltunk és csak gyakoroltunk!

Végre elérkezett a nagy nap!!

Időben felértünk, Grandup-os szettekben vártunk a sorunkra, miközben a mi kis 10 percünket megelőző nagyszínpadi műsorokat néztük .
Néztem a fellépő edzőket és kezdett inamba szállni a bátorság… „Ki vagyok én itt?? Nincs is elegendő tudásom és őszintén öreg is vagyok én már ehhez…”, miközben a lányok vihorászva várták a színpadot, addig én összeomlottam…

Felkonferáltak és irány fel

A tömeg addigra már szétszéledt, igazából fel sem fogtam, hogy a mi 10 percünk a szünetben van, akkor, amikor pihennek az emberek, amikor ráhangolódnak a következő órákra!

Néztek. Mi ez…?? Kik ezek…??

Nem voltam ügyes, elrontottam a mozdulatokat, leblokkoltam attól, hogy senki nem csinálta velünk, az edzők is el-elcsúsztak a zenében… egész egyszerűen szar volt…és amikor lejöttem, hogy megnézzem milyen felvételt készített az általam megbízott emberke, háát elfelejtettem a kamerán a hangot beállítani…szóval minden rossz volt…

Figyeltem a nagyszínpadról a főszervezőt, aki nézte a bemutatónkat, és nem tetszik neki, de volt olyan intelligens, hogy ezt nem közölte velem. Szerintem biztosan tudta hogy tudom. Persze az egóm ezt a bukást akkor nem fogadta el. Tökéletesen meg voltam róla győződve, hogy én és a GrandUp jók voltunk, csak az emberek nem vették a lapot.

Akkoriban egyébként is folyton visszaigazolásokat kerestem abban, hogy amit csinálok az jó! Persze a jóért nem sok mindent tettem. Megkeseredett voltam, hírnévre éhes és bizonyítani akartam, de nem magamnak. Azon túl, hogy volt a kezemben valami, ami eredeti és a szó szoros értelmében trendi és képzéseket tartottam a pénzért, hogy legyen miből az életemet finanszírozni, nem tettem érte semmit, de legfőképp nem hittem magamban!

banner_660x85

Nem edzettem, hogy az alakom igazodjon a fitnesz ipar elvárásaihoz, nem érdekelt az egészséges táplálkozás, és legfőképp nem akartam a fitnesz világ felé elvinni azt, ami egyébként oda való lett volna.

Játszottam az eszem valamivel, amit arra használtam, hogy pótoljam a táncos világ hiányát! És ez mindennel így volt, az elveszett hitemet nőként az átmeneti kapcsolatokból igyekeztem vissza kapni. Randiktól, furcsa egyéjszakás kalandoktól, hétvégi bulikból és egy titkos szeretőtől, akit nem vállaltam fel, mert nem fért bele abba a képbe, amit elképzeltem az életemről…

Heti 3-4 alkalommal tartottam ebben az időszakban GrandUP edzéseket a városomban. Közben arról álmodoztam, hogy egyszer ismert edző leszek és ezzel együtt megismerik a GrandUPot.

A képzések rendszerét jól felépítettem és jól is oktattam (meg volt a tudásom még a tánctanárkodós időszakomból), de a rendszert országos szintre nem igen tudtam emelni. Egy dolgot tudtam: színpad kell, illetve valami országos rendezvény, ahol többen láthatnak, ahonnan lehet videó anyagot meríteni és lehet posztolni. Na így jött az az ominózus első 10 perc a Coca Cola Testébresztő rendezvényen, amiből végül semmi jó nem sült ki akkor !!!

Ám most pár napja ugyanezen szervezés rendezvényén léptem fel először NAGYszínpadon, a 10 percből 40 perc lett! A főszervező, aki 2 és fél évvel ezelőtt méregetett és értetlenkedve nézte „bukdácsolásomat”, most már látva mit tanultam, fejlődtem, bizalmat szavazott nekem, sok más grandUP rajongóval közösen! Feledhetetlen élmény volt… izgultam nagyon, már előző este, mikor megláttam kiposztolva az óriási térben a felépített színpadot, a szívem a torkomban dobogott és a könnyeimmel küszködtem! Én ott holnap…..

Aztán „holnap” lett

Olyan sokat vártam erre a napra, aminek egy szempillantás műve alatt vége lett, de ott a színpadon azonban szívem-lelkem beleadva energiabombává alakultam át és igyekeztem lenyűgözni a közönséget. Pedig nagyon fáradt voltam, húzós napok voltak mögöttem. Egy speckó étrend alapján készültem fel erre a napra, bizony az évek alatt megtanultam,hogy kell a mozgás mellé egy olyan táplálkozás is, amivel még jobb formába tudok kerülni! Azt gondolom, a koromat meghazudtolva értem el egy igen csinos, leszálkásodott formát!

2012 tavasza2

Aztán ott volt az őszi szünet is, igen sokat foglalkoztam a fiaimmal is. Gyakorlatilag a fellépést megelőző estig anyaként is nagyon oda kellett tennem magam a két Duracell nyuszi fiam mellé, no meg feleségként is (báár a férjem áldott jó ember, elfogadja igen szeszélyes természetem és őszintén szeret úgy, ahogy vagyok!!) , aztán éjszaka éberen aludtam. Reggel egy csomó motiváló üzenettel, amit a barátaim és edzőkollégák küldtek,indultam el Budapestre!

Az ilyen rendezvényekből mindig tanul az ember. Nekem számos 10 percem van a tarsolyomban az elmúlt évekről, egyik jobban, másik rosszabbul sikerült, de mindig hasznomra vált!

Én azt látom,hogy az emberek követni akarnak valakit,sok olyan edzőt láttam, aki évről évre ugyanazt csinálja, de mindegy, a tömeg elfogadja, mert ő AZ A VALAKI.

Vagy kapcsolatok kellenek, vagy be kell nyalni valamelyik menő fitnesz edzőnek, hogy tudják ki vagy, hogy bekerülj a fitneszvilág elitjébe. Abba a világba, ahol nagyon sokan keresztülnéznek rajtam és a köszönésemet se fogadják el.

Nonszensz

Lassú az út,de minden nehézségével együtt boldoggá tesz, különösen amikor ott álltam a színpad közepén, ami nekem a Világ közepe volt!

Megjegyzem, én sokáig a GrandUP alapjaiban hittem, abban, amit az irányzat tud, amitől más ,amitől szerintem különleges, de a turné (és a rendezvények)alatt megtanultam, hogy teljesen mindegy mit csinálok, ha nem ismernek, ha nem tudják, ki vagyok.

Személyiség kultusz van és el kell fogadnom, félre kell tenni az elveim, hiába lázadok ez ellen. A legtöbb edző ugyanazt csinálja az alakformálás címén, de a név, ami mögötte van, az számít AKI Csinálja.

Azt nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz. Amit én csinálok, abban az alakformálásban benne van a tánc, letisztulva, érthetően személyre szabottan és úgy odarakva mellé az erősítő testformáló blokkok, hogy az élvezethető legyen a „szenvedés” mellé. Huu, de szépen leírtam ám, mindez senkit nem érdekel, csak onnantól, hogy tudják, KI VAGY…

A FittAréna persze bizalmat szavazott, de még mennyi mindent kell letennem az asztalra, hogy újra színpadon lehessek.

NEM ADOM Fel

Néha elfogy az erőm, néha nincs kedvem, néha kurvára elegem van, DE ilyenkor jut eszembe, hogy NEM ADOM Fel, eljön újra az idő, amikor Nagyszínpadon megmutatva, hogy tényleg különleges, amit csinálok.

Mindezt két ikerkisfiú mellett, 40 felett, napi csip csup dolgok rendbetétele közbe, amikor az exem még mindig szívja a vérem (4 év után is hibáztatva közösen elbukott vállalkozásunk miatt) igyekszem mosolyogni és nap, mint nap azt mondani:

Nem tudok a jövőmről semmit. Nem látom magam előtt. Örülök a pillanatnak, ami most van.

A borítóképet készítette: https://www.facebook.com/NoaPhotography

Köszönöm, ha megosztod a cikkem

Gyöngyösi Szilvia - Grandup

Baráti üdvözlettel
Gyöngyösi Szilvia
GrandUp kitalálója, Master Trainer
Fitnesz edző

Check Also

Szupernőként boldog leszek?

Szeretettel üdvözöllek! Demeter Miklós vagyok és hobbim a boldogság kutatás. Abban szeretnék segíteni neked, hogy …