fogyás

XXL-es mérettől az S-ig koplalás nélkül [TIPPEK NAGYRAVÁGYÓKNAK]

Aznap mikor a barátnőimmel egy hosszabb kimaradás után először találkoztam, és azt a kérdést tették fel először, hogy „te fogytál? ”- az első sikerélményemnek tekintem. A válasz pedig, a hatalmas, fülig érő vigyor mellett „igen, 6kilót”. Persze még nem látszott igazán, de máris sokkal jobban éreztem magam a bőrömben. De ez nem volt mindvégig így.

Sikerült beleesnem abba a hibába, hogy függő lettem egy elektromos ketyerétől. Mindent- az edzést, az evést, az ivást- a mérleg által mutatott szám alapján csináltam. Ha többet mutatott, mint előző nap, képes voltam kevesebb evéssel egy keményebb, hosszabb órára menni, többet edzeni, edzés közben nem inni, hiszen ha iszom, akkor többet fog mutatni a mérleg este. Ha nem iszom, és még izzadok is, akkor viszont dupla a siker.

fogyásTeljesen tisztában voltam már akkor is minden szabállyal. Hogy egy nap 5-6 alkalommal kell enni, hogy az egészséges fogyás maximum 0.5-1 kg / hét, hogy pótolni kell az edzés alatt izzadással elvesztett ásványi anyagokat és vizet, hogy edzés után enni kell, különben a szervezeted felzabálja az izmaimat… Mindent tudtam. Elméletben. De valahogy a gyakorlatban való alkalmazáshoz túl makacs és önfejű voltam.

Nem számított, hogy körülöttem minden ismerősöm folyton dicsért, tanácsokat kértek, hiszen a változásom egy idő után már nagyon látványos volt. Én magamat mégsem fogadtam el, nem tetszett, amit a tükörben láttam, kövérnek éreztem magam és egyre kevésbé hittem az embereknek. Arra gondoltam, vajon ők ugyan azt a valakit látják, mint aki visszanéz rám a tükörből? Én vagyok vak, vagy ők? Egyedül akkor vettem tudomást arról, hogy igen is van eredményem, mikor láttam, hogy a ruháim egyre nagyobbak rám, és igazából nem is tudtam már melyik mérethez nyúljak a ruhaboltban, mert hétről hétre kisebb és kisebb lettem.

fogyásA 83 kg-os indulási súly után viszonylag hamar léptem be a 7-tel kezdődők táborába, az ünnepnapként megélt 65 kg-os súly eléréséről pedig ugye már volt szó az előző cikkemben, ezután csak az volt nagyobb öröm mikor végre 5-össel kezdődött a mérlegen kijelzett szám. Következő nagy sikerélményem, amire tisztán emlékszem, egy vásárláshoz köthető. Jó volt rám egy S-es nadrág… XXL-es után. Persze ez nem egy hét elteltével történt, de akkor is nehéz volt elhinni, hogy rám jön egy ilyen pici valami. Ez után nem sokkal már az S-es nadrágjaimat is elnézve szörnyülködtem, hogy te jó ég, tényleg ekkora nagydarab vagyok?

Apukám a fő aggódó. Ő szinte minden egyes nap mikor látott megkérdezte tőlem, mikor fogom abbahagyni a „fogyókúrát” mikor lát már végre enni valami „normálisat”? Rettenetesen félt, hogy belebetegszem, és átesek a ló másik oldalára. Szerintem ő is véglegesen azoknak a táborába fog tartozni, akik értetlenkedve állnak az „életmódváltás” kifejezése előtt. Ha elérem a célom, majd eszek rendesen? Vagy kevesebbet fogok edzeni? A kérdésére, hogy mikor hagyom abba, a válasz SOHA, mert nincs mit abbahagyni. Ez egy életre szól, és el sem tudom képzelni, hogy újra olyasmit egyek, amiket anno normálisnak véltem. Azt hogy kevesebbet fogok-e edzeni? Inkább többet. Mert mikor elértem a kitűzött célig, majd lesznek új céljaim.

banner_660x85

Aggodalomra semmi ok. A helyzet nem fajult el, jól vagyok. Sajnos önértékelési problémáim mindig is voltak, és valószínűleg lesznek is, de fejlődőképes vagyok, és a jó meggyőző képességű személyektől már el is fogadom a bókokat hátsó gondolatok nélkül. A mai napig nem vagyok teljesen elégedett magammal, de nem hiszem, hogy ezzel újat mondtam bárkinek is, hiszen így vagyunk ezzel mi nők. Viszont vigyázni kell, túlzásokba nem szabad esni. Hamar rájöttem, azzal hogy sanyargatom magam, nem fogok előrébb lépni. Lehet, hogy a „nemevéstől, nemivástól” és rengeteg edzéstől valóban kevesebbet mutatott a mérleg, de vizet és sajnos fenn áll az esélye, hogy izmot is veszthettem ezek miatt a rossz döntések miatt. Ekkor persze beindul a szervezet védekező mechanizmusa, jön a raktározás, a lassuló anyagcsere, és minden megevett falatnak nyoma marad…

Igaz elkövettem hibákat, de volt, aki felnyitotta a szemem, erre valók a barátok, egy személyi edző, és persze ott az internet, újságok. Karnyújtásnyira van a helyes megoldás, sokat olvastam a témával kapcsolatban, és rájöttem, hogy nem a jó úton haladok. A mai napig rendszeresen mozgok, egészségesen táplálkozom, alakul a testem, anélkül, hogy kínoznám magam. Meg kell találni az egészséges egyensúlyt edzés és étkezés között és nem agyonhajszolni magunkat, mert annak nem lesz jó vége, (tudjátok, 70%-ban azon múlik, hogy nézünk ki hogy mit eszünk, és (csak) 30%-ban függ attól, mit, hogyan, mennyit mozgunk). Csak okosan, ésszel, türelemmel, és ha kicsit odafigyelünk hamar látványos eredményt érhetünk el. Ha én meg tudtam csinálni, akkor bárki más is képes rá! Akaraterő, és persze az örök igazság: minden fejben dől el!

Ha bármilyen kérdésed van, bátran keress!

Biczó Fruzsina - szuperno, gasztroblogger

Baráti üdvözlettel

Biczó Fruzsina
Szupernő
Gasztroblogger

Check Also

elképesztő fogyás

Egy nő őszinte vallomása – közel 100 kiló fogyás után

2012 április 2-án kaptam egy emailt egy anyától. Egy olyan anyától, aki az utolsó esélyként …