gyermek étkeztetés

NEVELJEN AZ ÉLETRE…

Nem vagyok pedagógus, nem vagyok politikus, és utálom, amikor attól fröcsög a média, hogy amit az iskolában tanítanak az úgy, ahogy van felesleges és sz@r, mert ki a fene fogja valaha is megkérdezni Tőled, hogy miként kell deriválni és mit is takar az NaCl. Mert szerintem ezek igenis jó és hasznos dolgok, és én személy szerint iszonyat büszke voltam, amikor anno a periódusos táblázatot kívülről tudtam, és egy percig sem hangoztattam, hogy ez felesleges tudás lenne.

De. Kedden délelőtt a metrón két középiskolás, túlsúlyos lány, csokis-fánk kajálás közben arról „értekezett”, hogy el kellett volna kezdeni a diétát, de bizony nem fogják, mert az, hogy két almát egyenek délig, az nem járja. Mondtam magamban, hogy hát ez tényleg nem.

De továbbmegyek. Szerda reggel az edzőterembe egy tíz fős középiskolás csoport érkezett – tanár nélkül –, de csak tanácstalanul álldogáltak. Mondhatnám azt is: iszonyat zavarban voltak, pedig nem volt tömeg… Ilyenkor jönnek a kardió gépek, a felülések, a mások által ott hagyott iszonyat súlyok megmozdításának kudarcai (jobb esetben sérülés nélkül – de azért az egyik sráchoz már muszáj volt odalépnem, pedig nem szeretek beleszólni más edzésébe, ha nem kérdeznek), végül pedig a telefonnyomkodások, és a kivánszorgások…
Feladás, negatív élmény, elutasító hozzáállás, csalódás… ezek a következmények. És ez szomorú. Legalábbis számomra nagyon.
Bár tele van az internet azzal, hogy hogyan élj egészségesen, hogyan egyél helyesen, hogyan eddz, hogyan használd a gépeket, milyen edzésterveket kövess, a legtöbb bull shit, átverés, marhaság! És digitális nemzedék ide vagy oda, nem mindenki ismeri fel ezeket.

gyerek_etkeztetes3

És ha nincs kellő tájékozottság – és hogy lenne, amikor azon fő fórumokon, amiben még a gyerekek/fiatalok hisznek (szülő, tanár stb.) keveset vagy felszínesen beszélnek a témáról –, akkor bizony bedőlés a vége…
Jó, hogy megreformáljuk a menzát – de tanítsuk meg, hogy miért. Ne csak elvegyünk (cukrot, sót, fehérlisztet, tésztát stb.), hanem adjunk is! Ízt, színt, zamatot, frissességet, újdonságot, finomságot! És tudást. A mit miérthez.
Jó, hogy van mindennapos testnevelés – de tanítsuk meg, hogy miért. Ne csak leküldjük a diákot a kondiba egy órára (mert a kétségbeesett ácsorgás a konditeremben sem sport), ne fogadjuk el az igazolást az e-fitness edzésekről, és ne csak bedobjuk a labdát a tornaterembe „fussatok bolondok” felkiáltással, hanem tanítsuk meg a fiatalokat a sport szeretetére. Szakértelemmel, példával, elhivatottsággal.

Szóval. Én nem vagyok pedagógus, nem vagyok politikus, nem vagyok döntéshozó. És azt is tudom, hogy nem lehet mindent az iskolára hagyni, vagy az ott dolgozóktól elvárni. Továbbá azt is, hogy ez egy abszolút nem egyszerű kérdés. Ja! És szülő sem vagyok.

Viszont nagyon szeretek enni, sportolni, mozogni, tanulni… És olyan jó lenne, ha minden ember megtapasztalná ezt… mihamarabb. Gyerekként. Ahogy én is.
Legyünk példák! Legyünk okosak! Lépjünk oda segíteni! Tudjunk érvelni! Tudjunk segíteni! Mi is! Kicsiben is! Mert hidd el, ez is számít!

Ha bármilyen kérdésed van, itt alul a komment részben is nyugodtan felteheted

Kálmán Teréz

Baráti üdvözlettel:
Kálmán Teréz
fitnesz oktató

Check Also

rebarbara recept

7 év és egy recept, ami leteszi a voksot a rebarbara fogyasztása mellett

Itt a tavasz, és megjelent a szupermarketek, piacok kínálatában a rebarbara is. Fura, hosszú szárak, …