Ilyenkor az erősebbek bírják egy ideig. Még fogynak is. De egy valamit nem tudnak. Azt, hogy kudarcra vannak ítélve.
Miért? Na, miért?
—————————————–
Mert nem élvezik az ízeket.
—————————————–
Van egy olyan kiskapu erre, hogy csalónap. Mi is csináltuk régen. Mostani eszemmel egy eszement hülyeségnek tartom. De amúgy egy fejlődési szint. A legtöbben alkalmazzuk életmódváltásunk során valamikor, egyszerűen azért, mert…
NEM TUDJUK MÉG A TITKOT…
Nem valljuk be, hogy korlátok közt élünk. Saláta, csak egy hari a cukros sütiből, mert többet nem szabad, csak egy kocka csoki. Aztán a csalónappal adunk a sz.rnak egy pofont, és az egész heti korlátok után jól bezabálunk.
Van erre egy sokkal jobb módszer, ami maga
A TITOK: hogy élvezd az evést.
És ha egész héten eszel süteményt, finom házi készítésű, cukormentes túrótortát, hamis raffaellót, életmódváltó franciasalit, pogácsát, és még ezernyi életmódváltó finomságot, akkor
SOHA
TÖBBÉ
NEM AKARSZ MAJD
CSALNI.
Az életmódváltás során lemondhatsz régi kedvenceidről, és keserű szájízzel korlátok közé szoríthatod magad…
… vagy …
… csinálhatsz belőle kulináris kéjutazást, aminek élvezed minden percét.
Akkor már inkább az utóbbi, hát nem? 🙂
Baráti üdvözlettel:
Dobos Helga és Nyers Gyula
Neked főztük ki